26.rész

Még mindig nem tudtam mozogni, de nem is nagyon akartam. Emlékszem, hogy még vele énekeltem ezt a zenét. Alex már a reflénnél tartott, mikor úgy döntöttem, hogy becsatlakozok. "I look so good, i look so fun...". Ránéztem Alexre, de ő csak egy árny volt. Hirtelen felemeltem a hangomat. Túlságosan fel, a zene pedig hirtelen elhallgatott. Szúró és lüktető érzés lepte el a torkomat, és nem tudtam megszólalni. Megnémultam. Alex nevetve nézett rám, én pedig a fekete hajú férfira kaptam a tekintetem.
-Janka én veled vagyok, de ez most eléggé rosszul sikerült. El kell, hogy küldjelek innen.-csend. Néma csend.-AZT MONDTAM TAKARODJ! LÁTNI SEM AKARLAK!-mostmár önszántamból maradtam. Miért változott meg ilyen hirtelen a viselkedése? Az arca megint mosolygós lett.-Sajnálom..te voltál a kedvenc tanítványom.-éreztem, ahogy zuhanok le a színpadról.
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Már olyan 4 óra lehetett, mikor felriadtam, így lementem inni egy KV-t tudván, hogy nem fogok visszaaludni. Miközben öntöttem a vizet a KV főzőbe, ajtó nyikorgást hallottam, de nem nagyon érdekelt. Majd mikor neszezést hallottam, megpördültem. Természetesen nem volt ott senki. Nyugalmat erőltettem magamra, és újra a KV-mra koncentráltam. Éppen feltettem a gázra, mikor azt vettem észre hogy valaki ölel hátulról.  Ijedtemben lecsavartam kezét a derekamról, és hozzálöktem az asztalhoz, ő pedig véletlenül lelökött egy kést az asztalról.
-Waa...*******!!-állt normálisan a lábára, mire magamhoz húztam a pólójánál fogva...JAMEST!!! Aha, igen. Nem, tényleg nem vagyok egy retardált kretén. Igen, ma aztán hozom a formám rendesen..
-Úristen!-nyögtem-Nézd...sajnálom!
-Nembaj..csak egy kicsit megvágtam magam és bevágtam a hátamat..semmiség.
-Hát persze. Mindenkivel előfordul, hogy meglökik egy asztal felé pont bele egy késbe.-bólogattam hevesen. Nem válaszolt.
Belenéztem abba a cuki barna szemébe, majd lehajtva a fejem dobbantottam egyet. Ijedten felém kapta a fejét. Magához rántva megölelt.
-Szeretlek.-súgta.
-Sajnálom..ezt az egészet.
-Tudod..elég gyorsan tudsz néha futni..elmentem utánnad, de túl gyors voltál, és lemaradtam..nevetséges. De visszamentem a parkba, és megtanítottam Alexet a jómodorra. Azt már nem posztolta ki-suttogta még mindig a fülembe miközben ölelt..a szavai úgy hatottak a sötétben, mintha én éltem volna át. Mikor eltoltam magamtól, észrevettem hogy sebes az arca. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam, majd sóhajtottam egyet, és szimplán lehülyéztem.-Jut eszembe. Valakik szeretnének neked mondani valamit.-mutatott az ajtó felé, ahonnan 4-en léptek be.

FIGYELEM!!

Nemsokára hozom a következő részt, csak amit eddig piszkozatba írtam azt mind törölte a rendszerem. Elnézést mindenkitől és előre is szép Októbert mindenkinek!:*

25.rész

Leültem egy kicsit és megpróbáltam megnyugodni. Miután ez sikerült, döbbenten vettem észre, hogy senki sem jött utánam..hát jó. Nem vártam el, de azért meglepett. Magamra erőltettem egy mosolyt, aztán hazamentem. Bekapcsoltam a gépet, hogy beszéljek valakivel (tök mindegy kivel), de nem volt rá szükség, mert egy 150 lájkos kép ugrott be a többiekről, és arról, hogy milyen jól érzik magukat...ennyi pont elég volt. Bedöltem az agyámba, és elaludtam.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Álmomban egy meghallgatáson voltam. Álltam a színpad közepén, a reflektorok világítottak a szemembe. Rengetegen voltak rajtam kívűl a teremben, de én csak egy férfira koncentráltam. Egy pultszerűség mögött állt, vállig érő fekete, vasalt haja mögül világos zöld szemével nézett engem.
-Indulhat?-micsoda? Körülnéztem, de nem tudtam megszólalni. Csak bólintottam, akaratom ellenére. Egy zene indult el a hangfalakból, én pedig kétségbeesetten néztem széjjel. Tudtam a szöveget. Régen szerettem is, de azóta már agyonjátszott, és nagyon nem hozzámillő. A "Mr.A" első sorát énekeltem el, mikor valaki a hátam mögül folytatta.