26.rész

Még mindig nem tudtam mozogni, de nem is nagyon akartam. Emlékszem, hogy még vele énekeltem ezt a zenét. Alex már a reflénnél tartott, mikor úgy döntöttem, hogy becsatlakozok. "I look so good, i look so fun...". Ránéztem Alexre, de ő csak egy árny volt. Hirtelen felemeltem a hangomat. Túlságosan fel, a zene pedig hirtelen elhallgatott. Szúró és lüktető érzés lepte el a torkomat, és nem tudtam megszólalni. Megnémultam. Alex nevetve nézett rám, én pedig a fekete hajú férfira kaptam a tekintetem.
-Janka én veled vagyok, de ez most eléggé rosszul sikerült. El kell, hogy küldjelek innen.-csend. Néma csend.-AZT MONDTAM TAKARODJ! LÁTNI SEM AKARLAK!-mostmár önszántamból maradtam. Miért változott meg ilyen hirtelen a viselkedése? Az arca megint mosolygós lett.-Sajnálom..te voltál a kedvenc tanítványom.-éreztem, ahogy zuhanok le a színpadról.
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Már olyan 4 óra lehetett, mikor felriadtam, így lementem inni egy KV-t tudván, hogy nem fogok visszaaludni. Miközben öntöttem a vizet a KV főzőbe, ajtó nyikorgást hallottam, de nem nagyon érdekelt. Majd mikor neszezést hallottam, megpördültem. Természetesen nem volt ott senki. Nyugalmat erőltettem magamra, és újra a KV-mra koncentráltam. Éppen feltettem a gázra, mikor azt vettem észre hogy valaki ölel hátulról.  Ijedtemben lecsavartam kezét a derekamról, és hozzálöktem az asztalhoz, ő pedig véletlenül lelökött egy kést az asztalról.
-Waa...*******!!-állt normálisan a lábára, mire magamhoz húztam a pólójánál fogva...JAMEST!!! Aha, igen. Nem, tényleg nem vagyok egy retardált kretén. Igen, ma aztán hozom a formám rendesen..
-Úristen!-nyögtem-Nézd...sajnálom!
-Nembaj..csak egy kicsit megvágtam magam és bevágtam a hátamat..semmiség.
-Hát persze. Mindenkivel előfordul, hogy meglökik egy asztal felé pont bele egy késbe.-bólogattam hevesen. Nem válaszolt.
Belenéztem abba a cuki barna szemébe, majd lehajtva a fejem dobbantottam egyet. Ijedten felém kapta a fejét. Magához rántva megölelt.
-Szeretlek.-súgta.
-Sajnálom..ezt az egészet.
-Tudod..elég gyorsan tudsz néha futni..elmentem utánnad, de túl gyors voltál, és lemaradtam..nevetséges. De visszamentem a parkba, és megtanítottam Alexet a jómodorra. Azt már nem posztolta ki-suttogta még mindig a fülembe miközben ölelt..a szavai úgy hatottak a sötétben, mintha én éltem volna át. Mikor eltoltam magamtól, észrevettem hogy sebes az arca. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam, majd sóhajtottam egyet, és szimplán lehülyéztem.-Jut eszembe. Valakik szeretnének neked mondani valamit.-mutatott az ajtó felé, ahonnan 4-en léptek be.