6.rész

Kértünk két 7days-t,  mire James elköszönt. -Köszönjük, viszlát! -mondta, de a büfés nő megint nem figyelt. James megismételte amit mondott... aztán újra és újra, mire elegem lett. -Najo! Ide figyeljen!-ordítottam-Az első  napomon is nagy ívben tojt rám, és most is!! Mivan magával?? -meredten figyeltem a nő reakcióját mikor... mikor kihúzta a füllhallgatóját a füléből... ezt hogy nem vettük észre???? Pedig általában nagyon figyelem az emberek viselkedését... -Jaj, bocsánat kedvesem... Nem akartalak megbántani... Csak imádom ezt a zenét... De tudod mit? Kárpótlásul adok neked egy csokis muffint -hebegte
-Köszönöm és elnézést... -mondtam, és miközben zavaromban a tarkómat mardostam elvettem az ajándékomat. Mikor kiértünk a suliból, James a másik irányba ment, mert edzésre kellett mennie. Úgyhogy egyedül indultam haza. Útközben Miki ugrott mellém. -TE NORMÁLIS VAGY?!-ordított a képembe...nem, nem ijedtem meg kicsit se. Már értem mit érezhetett a büfés néni... NO COMMENT.
-Miért? -kérdeztem ezt félelmetesen higgadtan. Ha az volt a célja, hogy kiijessze belőlem a szart is, akkor sikerült. De neki erről nem kell tudni.
-Hogy hogy miért? Miért beszélsz azzal a sráccal, és egyáltalán miért nézel rá??? -Miért ne tenném? Nem értelek...-kezdett elegem lenni, hogy nem mondja h mi baja...meg úgy alapjából...mivan?!-Most figyelj nagyon! -mondta és leültetett egy padra...