14.rész

-Na csajok, én Janka vagyok, ő pedig Yasmin.
-Én Betti vagyok, ő pedig itt Vivi.-válaszolt nekünk lelkesen. A nap erősen sütött, mikor kifurakodtunk a szűk faajtón. A csapatok vegyesek lettek, a két iskola egymás ellen. Ebben az a gáz, hogy szünetig 6-6 lett. Leültem kint egy padra az energia italommal, amikor két srác odajött hozzám.
-Jól nyomod.-mondta az egyik -adsz egy kicsit?-odanyújtottam felé a Wattemet.
-Olyan hülye vagy!-mondta a másik az előzőnek.
-Me?
-Azt se tudja kik vagyunk.-na igen... már megint megjátszák nekem a jó kisfiút. Vagy mégsem? -Szal...ő a marsról jött, én meg a szomszédból.-vigyorgott rám. Hjaj ez fárasztó lesz.
-Na jó, akkor kezdem én-röhögtem el magam kínomban -Janka vagyok.
-Az jó dolog. Én Adrián vagyok, ő pedig Máté.
-Ami jódolog-bólintottam.
-Látom vágod.-mosolygott rám újra.
A szünet után még játszottunk egy fél órát, aztán mehettünk haza. És igen. Döntetlen lett.
-Amúgy-szólalt meg James, mielőtt Viviék elmentek volna-Ha látjátok Jankát ribinek öltözve, akkor ne köszönjetek neki. Az az ikre.
-Kösz hogy mondod-bólintott Adrián. Hitetlenkedve ránéztem Jamesre.
-Most mivan nincs igazam? -jött felém nevetve, mikor odaért megölelt, majd toväbb sétált. Én meg csak álltam ott a faajtóval szemben, értetlenül. Selli nem ribi. Utálom az ítélkezést, de ha a tesómról van szó akkor pláne. De...akkor miért is maradtam kussban?