9.rész

Éppen mentem volna, mikor megéreztem valaki jelenlétét közvetlenül mögöttem...bolond ember, meg kellett volna szólalnia. Mivel szeretek verekedni, és szerintem sokszor hasznos is (főleg, ha esténként zenét hallgatva járom a várost), ahelyett, hogy megfordultam volna (ami jobb lett volna), felemeltem a fejem a monitorból, pár másodpercig mozdulatlanul ültem, majd a könyökömmel hasba vágtam...Petit. Azonnal felugrottam, és leültettem Petit az ágyra. Épp megöleltem, mikor Yasmin toppant be...ránéztem, ő pedig mint mindig, simán levágta, hogy mivan (fogalmam sincs, hogy hogyan csinálja), majd leguggolt Peti elé, aki erre felnézett.
-Miért csináltad?-kérdezte.
-Nem tudtam, hogy ki van mögöttem, és...-kezdtem magyarázni, de Peti félbeszakított.
-Nem azt...igazából azt megértem, én vagyok a hülye, hogy nem szóltam...csak lesokkolt, hogy azzal a sráccal chatelsz...-R.I.P. Igen, ez az a pont, mikor belül legszivesebben megtapsolnám magamat.
-Asszem én magatokra hagylak...amúgy kész a vacsi, majd gyertek le-mosolyodott el szomorúan.
-Miki elmondta, hogy mi történt James és közted...-kezdtem bele ebbe az egészbe. Naná, hogy megint gondolkodás nélkül.-Nem szokásom eltaszítani embereket magamtól, így visszairtam neki...de ha zavar, akkor letiltom...-mondtam, és megöleltem. Visszaölelt, és a fülembe súgta:
-Nem kell.-hallottam a hangján, hogy mosolyog. Imádom mikor ezt csinálja.-De azért köszi. Imádlak.-közelebb hajoltam a füléhez, hogy én is bele tudjak súgni.
-Én is.-súgtam, és megharaptam a fülét. Nyugalom, Just Friends!
Lementünk kajálni.
-Minden oki?-kérdezte Yasmin mihint lementünk a konyhájukba.
-Ahham.-válaszoltuk Petivel egyszerre.
-Dejóó. Már kezdtem aggódni. Srácok! Mit szólnátok, ha vennénk egymásnak ajándékot karira?-Mindenkinek tetszett az ötlet, Kitti megírta, hogy ő is benne van. Mikor megvacsiztunk, elindultunk Petivel...vártam, hogy felhozza a témát, de nem tette...hazakísért, és a kapunkban megkérdeztem:
-Haragszol?...De most úgy őszintén.-Peti nem nézett rám, a földet tanulmányozta.
-Rád nem tudnék.-mondta, mire a nyakába ugrottam...egy néni aki arra járt, ránk mosolygott... Mikor arrébb ment Petiből és belőlem kitört a röhögés. Mikor végre abbahagytuk, beléptem a kapun. Apa már nem volt itthon (dolgozott), anya aludt, csak Selli volt ébren. Elmentem letusolni, és mire visszaértem a szobámba, Selli várt rám, és a telefonját basztatta.