20.rész

-Öhm...Jónapot!-léptem be az igazgatóiba.
-Jónapot kisasszony. Kérem üljön le!-mondta, és egy székre mutatott az asztalával szemben. Látszott rajta, hogy már nem először csinálja ezt.-Pár diák panaszkodott magáról.-mutatott Vikire és a B-s lányra.-Őket már meghallgattam. Viktória elmondta, hogy maga semmit nem tett vele, csak szeretne mondani valamit.
-Sajnálom...-lépett közelebb hozzám-nem akartalak ennyire felhergelni...csak ne bánts többet légyszives...-fordította el a fejét-családi gondjaim vannak. Úgy tűnt mintha már minden rendben lenne...először hívtam volna fel anyumat, így, suliból..sajnálom...megtudsz nekem bocsátani?
-Hogy...mivan?!-fordultam az igazgató felé.-Én nem csináltam semmit! Ő támadt rám! Több szemtanú is van!
-Ami engem illet-kezdte a B-s-eszemben sincs bocsánatot kérni! Ne merj a közelembe jönni! Figyelmeztettelek!-mondta olyan fejjel, hogy kiszakadt belőlem a röhögés. És csak nevettem ott, mint egy őrült, a többiek pedig ilyedten néztek rám. Már megszoktam.
-Neked aztán van humorod!-nevettem tovább, mire inkább csak kirobogott az ajtón. A büfében vettem egy Balaton szeletet, majd kiléptem a suliból, ahol Viki állt.