17.rész

Szép lassan odamentünk a motorhoz, amiből az emberke semmit nem vett észre (mert mért vett volna?), majd egy hirtelen mozdulattal James felrakott, és ő is felült..ezt bezzeg már észrevette a barátunk, és hörögve, bukdácsolva jött felénk. Felfordult a gyomrom a látványtól. Egy kicsit nagy sebességgel elindultunk. Nagyon féltem. Nemrég olyanígy estem el, csak biciklivel. James házuknál álltunk meg, ahol már mindenki aludt. Segített leszállni a motorról.
-Nagyon féltél?
-Hát..ilyen még nem történt velem..de ne törődj vele-felmentünk a szobájába, ahol ő leült egy fotelba, én pedig pár perc gondolkozás után levágtam magam a földre és lefeküdtem.
-Selli nekem is azt mondta hogy szeretsz-kezdtem-de nem mertem komolyan venni...és nem is veszem.
-Pedig jó lenne.-mondta és leggugolt mellém. Megint nagyon közel hajolt, de nem is figyeltem rá. Felültem és mélyen a szemébe néztem. Láttam rajta, hogy nincs minden rendben. Beszélgettünk még egy kicsit, hogy jobban megismerjük egymást, majd hazavitt. Felmentem a szobámba, és bedobtam magam az ágyba. Mikor reggel anya felkelltett, egyet már tudtam: ha a kapum előtt vár, akkor nem álmodtam. Sajnos az ablakom nem arra néz, így ez egy meglepi lesz.